A humán evolúció és a Signor-Lipps hatás

Az emberi evolúció számos korábbi megállapítása a leletek számának lassú növekedésével sorra megdőlt, módosult. Amikor az egyes emberfajták (nem feltétlenül fajok) közötti leszármazási kapcsolatot latolgatják, olyan grafikonokat szerkesztenek, amiken igyekeznek időbeli átfedést mutatni az emberősök kapcsán. Valójában ezek az eredmények és a belőlük levont tanulságok nem annyira egyértelműek.

http://en.wikipedia.org/wiki/Signor%E2%80%93Lipps_effect

forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Human_evolution

Első ránézésre úgy tűnik, hogy az egyes fajok szép leszármazási sorozatot alkothatnak akár és jók az átfedések. Vegyük azonban a H. erectus és a H. sapiens példáját és ne feledjük, hogy a kormeghatározásokhoz tartozó statisztikai bizonytalanságok százezer éves nagyságrendűek is lehetnek! Az alábbi honlapon a legfontosabb emberi maradványok listája látható: 

http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_human_evolution_fossils 

Ha ezt jobban megnézzük, akkor kiderül, hogy az utolsó H. erectusok-H. heidelbergensisek úgy 250 000-200 000 évvel ezelőtt élhettek (Ngandong, Dali), s a H. sapiens formakör az első H. s. neanderthalensissel ekkor váltja fel ezeket az embereket. A H. rhodesiensis hovatartozása kérdéses, de ezek is kihalnak kb. 190 000 éve. Viszont a tulajdonképpeni H. sapiens (pre)sapiens csak kb. 190 000 éve jelenik meg (Omo1) és 160 000 évvel ezelőtt már folyamatosan előfordul a leletanyagban. Ami érdekes, hogy a H. rhodesiensis, ami már 600 000 évvel ezelőtt megjelent (Bodo) és nagyon hasonlít a kortárs H. erectusokra, az 410 000 év alatt mitse változva átadja a helyét a H. sapiensnek. Ugyanez igaz a rokon fajra (könnyen elképzelhető, hogy a H. rhodesiensis, H. ergaster, H. heidelbergensis és a H. erectus egy faj különböző alfajai voltak) , a H. erectusra is , ami kb. 1.8 millió éve jelenik meg Grúziában és 250-209 000 ével ezelőtti időszakban tűnik el . Ami jól látható, hogy az emberfélék megjelenése lépcsőzetes és különös módon a régebbi eltűnését azonnal követi az újabb megjelenése . Átfedés alig feltételezhető, legfeljebb a szigeteken megbújt H. floresiensis esetében. Bár szociáldarwinisztikus szemlélet szerint az újabb, "jobb" elfoglalja a "primitívebb" helyét, ezt nem szabad ilyen könnyen lenyelnünk. Lényegében a kormeghatározás bizonytalanságai miatt még az a feltételezés is megengedhető lenne, hogy a H. erectus formakör egy szép 200 000 évvel ezelőtti napon eltűnt és másnap megjelentek a H. sapiens formakör emberei. Ez főként azért lehet így, mert a neandervölgyi nem élt az egész bolygón és Afrikában pont ez a helyzet látszik körvonalazódni.

 Signor-Lipps hatás

 

Egy faj életidejének megállapítása nem egyszerű feledat, sőt, elméletileg alig lehetséges pontosan. Ez az olyan nagy, tömeges kihalások kapcsán merült fel először komolyabban, mint amilyen a K/T vagy a Perm/Triász tömeges pusztulás volt. A fajoknak minden időpontban x számú egyede él a bolygón. Mikor egy faj megjelenik, ált. kell valamennyi idő az elterjedéséhez, tehát a lelet, amit hátrahagynak, pont ebből, a legkérdésesebb időszakból lesz a minimális. Amikor afaj a delét járja, sok lelete lehet, s amikor hanyatlóban van, egyre kevesebb maradványt hagy hátra. A leletek, amiket megtalálunk tehát alapvetően egy gyakorisági függyvény szerint oszlanak el a kőzetekben. Ez nem minden, mivel az üledékképződés szünetelhet, az erózió elpusztíthatja a maradványokat, így nem annyira random módon találjhatjuk a kövületeiket, mint szeretnénk. Sőt, az is lehetséges, hogy egy állatcsoport 300 millió éven át eltűnjön a szemünk elől, ahogy ez történt pl. a Monoplacophorákkal, akik "leköltöztek a mély tengerekbe, óceánokba (az óceáni kéreg folyton megsemmisül, vagy úgy odasajtolódik a kontinentális üledékek közé, hogy semmi maradvány nemismerhető fel benne-ált.). ha a faj elterjedésének delén éri a fajt a kihalás, akkor elvékonyodás nélkül ér véget a függvényünk, de a kihalás pontos kora ekkor is nehezen adható meg mondjuk tízezer éves opontossággal.

Mint a statisztikában általában, a mennél nagyobb esetszám, azaz leletszám lehet segítségünkre. Értelemszerűen a könnyen megmaradó, gyakori ősmaradványokban megörökített (többnyire tengeri, mészvázas) fajok története sokkal inkább ismert, mint pl. a szárazföldi gerinceseké. Az emberi maradványokkal több gond is van: az ember a mezőgazdasági forradalmat megelőzően mindig is kis egyedszámban élt (és őseink is), másrészt a szavanna vagy az őserdő több szempontból csapnivaló hely az ősmaradványok fennmaradása szempontjából.

Hány ősemberi leletet ismerünk pontos, faj szintű meghatározással? Amennyit egy honlapon is fel lehet sorolni!

Ebből következően azt lehet állítani, hogy egy lelet szerint ez a faj X időpont +/- ekkor létezett egy adott helyen, de hogy maga a faj/alfaj meddig létezett és mennyire gyorsan (és miért) múlt ki, azt nem lehet megválaszolni pár adat alapján. A neandervölgyi genomjának nagy részét már ismerjük, ez és leletek alapján is tudjuk, hogy keveredtek elődeinkkel. A fosszilis rekord szerint is kortársak volta, tszta sor. Senki nem gondolja, hogy valamelyik a másikból származhatna. A H. erectus rokonai és a sapiens formakör viszont időben úgy találkozik egymással és annyira ritka leletanyaggal, hogy érthetetlen, hogy az addig sikeres és nagyon elterjedt H. erectus miért tűnt el akkor amikor a H. sapiens még csak bontogatta szárnyait. És ha éltek is rövid ideig egymás mellett, milyen a viszonyuk leszármazásilag? A H. erectus formakör és ami közvetlen őseink közötti átmenetek lényegében hiányoznak.

forrás:http://en.wikipedia.org/wiki/File:Homo_habilis-KNM_ER_1813.jpg

Homo habilis

forrás:http://en.wikipedia.org/wiki/File:Homo_ergaster.jpg

Homo eraster

Maga a Homo nemzetség a H. habilissel veszi kezdetét 1.9 millió éve, majd megjelenik a H. erectus 1.8 millió éve és együtt élnek még egy rövid ideig (talán még csak 60 000 évig se?). A korábbi állításokkal ellentétben inkább úgy néz ki a dolog, hogy a H. habilis nem őse, hanem rokona és kortársa lehetett a H. erectusoknak.

 A fentebbi eszmefuttatás fő üzenete az akar lenni, hogy annak ellenére, hogy egyre több leletet ismerünk, nem világos, hogy ezek az emberfajták pontosan milyen leszármazási kapcsolatban álltak egymással. Nem tudjuk, hogy mennyi ideig léteztek és hagytak-e hátra utódokat.

Mítoszok szintje: az agytérfogat=intelligencia

Ha statisztikusan akarunk fogalmazni, akkor a pleisztocén során az egyes emberi formakörök (úgy értve, mint: Australopithecusok, archaikus Homo fajok, archaikus Homo sapiensek és mai ember) esetében az agytérfogat emelkedésével az intelligencia is szignifikánsan nőtt, ugyanakkor nem nőt szignifikánsan az egyes emberfajtákon belül! Ez pedig nagyon fontos információ.

Alapvető statisztikai elemzési hiba, amikor egy adott paraméter viszonyát egy másiktól függővé téve két, akár három, markánsan elkülönülő csoport ponthalmazait vizsgáljuk együtt! Például az elefántok és az egerek fülméretének viszonyát vizsgáljuk a farokhosszhoz képest. Kapunk két, jól elkülönülő halmazt, amiben egyenként nem látunk szignifikáns összefüggést, de ha a kettőt összekötjük, persze, hogy kapunk egy szép vonalat, ami még esetleg szignifikáns lesz! Két pont között a legrövidebb út az egyenes (euklidészi térben).

Ha nem látunk a csoportokon belül egyértelmű, szignifikáns fejődést az évszázezredes idők alatt, akkor szaltatórikus fejlődést kell feltételeznünk, ti. hogy egyes populációk  viszonylag gyorsan, (geológiai időléptékkel mérve) hirtelen fejlettebbekké váltak.

Az Australopithecusok, az archaikus Homo-k, az archaikus Homo sapiensek és a mai emberek agytérfogata az idők során alig változott.

A létező legtávolabb áll tőlem valamilyen kreacionista vagy vallási elmélet támogatása, de a fentebbi tények mellett nem lehet elmenni, ha korrektek akarunk lenni.

 Jól tudjuk azonban, hogy nem egy számítógép mérete, hanem kapcsolatainak finomsága, szervezettsége és programjaik fejlettsége számít és nem az, hogy pusztán mekkora. A csimpánz is kb. annyi neuronnal születik, mint emberi társa, de az emberben sokkal nagyobb számú összeköttetés alakul ki, több agykérgi oslopos egység, mint ezeknél. Valójában, az archakus Homo fajok agytérfogata meghaladta a mai emberét, intelligenciájuk azonban jóval alatta maradt! Pedig a homloklebenyük sem volt jelentősen kisebb! Ugyan az archaikusabb Homo fajokhoz képest az archaikus Homo sapiensek intelligensebbeknek tűnnek, kőeszközeik mégsem voltak sokkal mívesebbek, arra sem utal semmi, hogy ruhát vagy tartós menedéket építettek volna. Az önkifejezés szintjén sem jutottak sokkal többre, mint elődeik, bár a neander-völgyiek eltemették már halottaikat.

 

forrás: http://journalofcosmology.com/Consciousness155.html

Klasszikus elképzelés, ami ebben a formában biztosan helytelen, csak fajok közötti trend szintjén értelmezhető

 

Kevésbé szép ábra, de talán több köze van a valósághoz.

A nagy kiugrás

És még egy érdekes adalék, ami nehezen érthető. Annak ellenére, hogy 190-170 000 évvel ezelőtt megjelent már az anatómiailag modern emberhez nagyon közel álló faj a miénkhez nagyon hasonlító agytérfogattal és más jellemzőkkel, úgy tűnik, hogy se ez, se rokona, a neandervölgyi nem haladtak meg egy bizonyos értelmi szintet. Az eszközkészításük ugyanis sztereotíp mintákat követett évtízezredeken át és meglehetősen primitív szintig jutott. Ez a jelleg a korábbi Homo fajokra/alfajokra is ugyancsak jellemző volt. Ami különös, hogy Jared Diamond kifejezésével élve egy "nagy kiugrás" révén kb. 70-50 000 éve megjelenik hirtelen a mai ember és minden képessége és tulajdonsága (testfestés, finom eszközök, ékszerek, barlangrajzok stb.). Azt is tudjuk, hogy ekkor egy genetikei palacknyak-effektus is lejátszódott (kb. 70 000 éve), azaz ez az Afrikából szétterjedő csoport nagyon kevés egyedből származhatott relatíve. Sőt, minden jel szerint a beszéd is ezzel vehette kezdetét. Valószínűleg a khoiszanid embertani típusú népek beszéde hasonlít a legjobban az ősi állapotra (embertanilag is ősiek). Ha így történt, nehez érthető, hogy jutott azemberiség egy kis csoportja hirtelen ennyire más intellektushoz, mint az akkor élt rokonaik. Egyesek szerint az indonéziai Toba kitörésének ehet köze a népesség számának lecsökkenéséhez, de ez a minőségi változások egész sorát nem magyarázza meg.

http://en.wikipedia.org/wiki/Toba_catastrophe_theory

http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_kiugr%C3%A1s

Oldal: A humán evolúció és a Signor-Lipps hatás
Hippurites - © 2008 - 2024 - hippurites.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat