Hippurites

Fosszíliák, földtörténet

Fosszilizáció, megtartás

mig_fossilisation-fleurantia_g.jpg

Forrás: http://www.miguasha.ca/mig-fr/les_archives_de_la_vie_passee.php

Az elnevezések eredete

Fosszíliák, magyar kifejezéssel élve, kövületek kifejezés alatt eredetileg minden, üledékből, kőzetekből előkerülő "ásatag" tárgyat értettek, légyen az akár hajdan élt élőlények maradványa vagy ember által alkotott eszköz vagy valamilyen ásványi konkréció, álalak. A fosszília kifejezés a latin "fodere"-ásni szóból ered, utalva az eredeti jelentésre és számos élő nyelvben ebből a szótőből ered a megnevezés (pl. angolul és németül "fossil", spanyolul "fósil", olaszul "fossile" stb.). Megegyezés szerint az utolsó, Würm glaciális vége előtt élt élőlények maradványait tekintjük kövületnek, azaz a 10 000 évnél fiatalabb maradványokat nem soroljuk ide. Tisztán etimológiailag se a magyar "kövület", se a latin eredetű "fosszília" kifejezés nem jellemzi maradéktalanul a tárgyat, mivel nem minden maradvány ment át diagenezisen (nem vesztette el eredeti anyagát, ásványosodott el), másrészről nem minden maradvány "ásható", "rostálható" laza üledékből került elő. Ráadásul a kövületek formájában ismert élőlények egy, kis része még ma is el (nemzetség vagy akár fajszinen), így némi zavar támad, s esetenként a 10 000 évnél fiatalabb, de mára kihalt állatok maradványait is ide sorolják (pl. dodó, Raphus cucullatus).

dodo-skull_13931_2.jpg

forrás:http://www.nhm.ac.uk/tring/history-collections/history-of-the-collections/index.html

Dodó koponya

A magyar "ősmaradvány" kifejezésünk híven adja vissza azt, hogy egykor élt, "ősi" élőlények testének többnyire csak töredékeit találjuk az üledékes kőzetekben. 

Megtartás

A kövületek megtartása a befoglaló közeg, üledék és az eltelt idő függvénye is. Két szélsőséges végeredmény képzelhető el: az egyik esetben a fosszilizálódás során az egykor élt élőlény valamely szerve fennmarad, de az élőlény eredeti anyagai teljesen elvesznek, vagy az élőlény anatómiája felismerhetetlenné válik, de anayga jórészt megmarad (kőszén, kőolaj képződik). Ez utóbbi maradványokat praktikus okokból nem tekintjük ősmaradványoknak, mivel az anatómia a felismerhetetlenségig átalakult, az eredeti struktúra teljesen eltűnt. Olykor az ilyen maradványok is bizonyító erővel bírnak, a grönlandi Isua-kőzetekből (kb. 3,85 milliárd évesek) olyan izotóp-feldúsulást mutattak ki, ami vélhetően az akkor már élt mikrobák jelenlétére utalhat.

Egy élőlény környezetétől a benne, általa hordozott nagy mennyiségű információtartalomtól különbözik és abban az értelemben, hogy a termodinamika szerint a nagyobb rendezetlenség felé menő univerzális viszonyok mellett az ellenkezőjét képes a biológiai szervezet létrehozni és fennartani élete során. A halál után több lépcsőben, kezdetben igen nagy sebességgel veszíti el az egykori szervezet ezt az információgazdagságot. Valójában, ami általában ránk marad, az egy vázelem külalakja, olykor finomabb szerkezete. A lágy struktúrák, sejtes elemek igen ritkán maradnak meg és a földtörténeti kor növekedésével ennek esélye csökken. A szervezet pusztulása után döntő, hogy gyorsan eltemetődik-e. A levegő oxigénje, a dögevők, a csapadék, a víz, a talaj oldott savai, az elemek mechanikai ereje (szél, hulámzás stb.), a napsugárzás és természetesen a lebontó szervezetek együttesen nagyon gyorsan eltüntethetik nemcsak a lágy részeket, de a csontokat is. Az állatokra jellemző foszforsavas mész levegőn, napon, (savas)esőnek kitéve hamar elkezd szétesni. Általában a talajba temetett csontok se járnak jobban, ott a talajlakó szervezetek, a növények gyökerei és a lebontó folyamatok által kiválasztott széndioxidból képződő szénsav (a szén-dioxid parciális nyomása a talajlevegőben lényegesen nagyobb, mint a nagylégkörben), valamint a huminsavak, a gombák és baktériumok gyorsan tönkreteszik a csontokat. A régészek által a napvilágra hozott mindössze pár száz vagy néhány ezer éves csontok rossz állapota jól illusztrálja ezt a folyamatot.

A megtartás foka tehát igen különböző lehet. Vegyük például az ősormányosok esetét. Ismerünk több tízezer éven át fagyott szibériai talajban (permafrosztban pihenő mamuttetemeket, amik olyan jó állapotban maradtak fenn, hogy még a DNS is kinyerhető belőlük és talán egyszer lehetővé teheti ezen állatok klónozását.

gyima.jpg

forrás:http://index.hu/tudomany/blog/2008/03/20/gyima_a_mamutbebi_mumia_budapestre_erkezett/

Gyima (egy fiatal mamut) maradványa

A megtartás másik esete az, amikor a lágy részek eltűntek, de a vázszerkezet még eredeti anyagában intakt. Ilyenkor a csontozat sejtes szerkezete még vizsgálható, ritkán valamilyen szerves anyag (kollagén, esetleg DNS-lásd: neander-völgyi emberek esete) is fennmaradhat a csontokba zárva.

mammut_americanum_rom_-_american_mastodon.jpg

forrás:http://en.wikipedia.org/wiki/File:Mammut_americanum_ROM_-_American_Mastodon.jpg

Amerikai masztodon közel teljes csontváza

Végső esetben az állatból csak néhány töredék marad fenn (emlősök esetében többnyire a fog) vagy az eredeti anyg teljesen elvész és ásványosodott álalak vagy lenyomat, kőbél marad fenn.

mastodon3.jpg

forrás:http://www.lakeneosho.org/More20.html

Amerikai masztodon foga





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 6
Tegnapi: 5
Heti: 6
Havi: 108
Össz.: 23 831

Látogatottság növelés
Oldal: Fosszilizáció
Hippurites - © 2008 - 2019 - hippurites.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »